„Elhanyagolt gyermek”-en én most nem a mosdatlan, fésületlen, koszos ruhában utcára/iskolába engedett gyerkőcöt értem, bár ez is egy létező és bizonyos iskolákban/településeken sokakat érintő probléma. Ezúttal azonban nem róluk, hanem az érzelmileg elhanyagolt gyerekekről írok pár sort.
Kisebbeknél: szívbe markoló, amikor körvonalazódik, mi állhat a gyerek dühkitörései/agresszív viselkedése mögött: a figyelemfelkeltés, „valaki foglalkozzon már végre velem”. A 9 éves nem tud visszaemlékezni, mikor játszott utoljára anyával vagy apával. Egyetlen programként azt említi, amikor elmennek bevásárolni. A mesekönyvek, amiket több, mint 1 évvel ezelőtt (!!!) kapott ajándékba, még nem lettek átlapozva sem, ahogy a társasjáték sem került ki az ajándék tasakból. Ő ezeket mind anyával szeretné majd. Mikor elköszönünk, így búcsúzik: „talán majd ma…ma majd lesz rá idő és anyával megnézünk egy könyvet.” Eltelt 1 év… azóta is reménykedik.
Serdülőknél, kiskamaszoknál: az érzelmileg elhanyagolt gyerekekről az jut eszembe, hogy lógnak a levegőben. Mindenféle kapaszkodó, támasz nélkül. Csak úgy vannak, céltalanul. Amúgy sem egyszerű időszak ez nekik, ha pedig nincs érzelmileg biztos háttér, szinte elviselhetetlenül nehéz. Mesélnek, mert van mit…mindig van. Hol apróságot, hol fajsúlyosabb dolgokat. Nem tudják másnak, nem tudják otthon elmondani. Úgy érzik nem figyelnek rájuk. Ez nem arról szól, hogy van, amit az ember gyereke nem szivesen beszél meg a szüleivel (naná, hogy van ilyen). Ez az a helyzet, amikor apróságokat (sem), gondolatokat (sem), érzelmeket (sem) tudnak otthon elmondani/elmesélni, mert „nincs kinek és nincs miért”.
Mit tehetünk szülőként? Pontosan tudom mennyire nehéz a hétköznapokban időt szorítani minden teendő mellett. Edzés, zeneiskola, bevásárlás, otthon mosás, főzés, takarítás…és az embernek ugye van egy munkahelye is, ez csak a „szabadidős tevékenységek” felsorolása volt.
DE! Néhány perc mindig mindenkinek megoldható, mert az kell, hogy legyen. Sőt! Minden nap megoldható. Tudatosan. Néhány példa: kisebb gyerekkel lehet fürdés közben játszani, beszélgetni, nagyobbakkal csevegni kicsit lefekvéskor az ágyuk szélén ülve. Napi 10-15 perc. Nem sok. Ám az a sok pici 15 perc, mint a téglák épülnek egymásra, míg végül egy igazán erős, komoly viharokat is kiálló ház épül fel. Minél több a tégla, annál nagyobb, erősebb a ház –》annál stabilabb szülő-gyerek kapcsolat –》annál biztosabbak lehetünk abban, hogy ha bajban van, hozzánk fordul –》annál kevésbé lesz oka hazudni stb.