Azért írok róla, mert tudom miről beszélek… mert volt benne részem. Nem is gondolnánk hány embert érint. Én a legtöbbször kamaszoktól és fiatal felnőttektől hallom, de előfordul már kisiskolás korban is.
Stresszhelyzetben, vagy ha veszélynek vagyunk kitéve, a testünk pániktünetekkel reagálhat. Ez teljesen természetes, mindannyian találkoztunk már a jelenséggel. Amikor azonban minden ok nélkül tör ránk a heves szívdobogás, fokozott izzadás, mellkasi szorítás és/vagy fulladásérzés, ami megbénít minket, akadályozza a mindennapi tevékenységeinket, korántsem nevezhető természetes reakciónak. Az első pánikroham után az emberek általában szorongani kezdenek, félnek a következő rohamtól. Azt gondolhatjuk, egy súlyos betegség (akár testi, akár mentális) lehet a háttérben, ez pedig tovább fokozza a rettegést, ami kiváló táptalaja a szorongásnak. Kész is az ördögi kör: egy-egy pánikroham szörnyű és sajnos maradandó élmény, amikor pedig épp nincs, annak nem tudunk örülni, mert állandóan a következő rohamtól rettegünk.
Még mindig hallom itt-ott, hogy vannak, akik nem ismerik el ezt a betegséget. Senkit nem szeretnék meggyőzni, ahogy rosszat sem kivánok embertársaimnak. Azonban aki így gondolkozik, egyszer igazán kipróbálhatná (természetesen ez lehetetlen, nem úgy működik, hogy „ki akarom próbalni, akkor kipróbálom” …de jó kicsit ábrandozni 
). Lehet hinni és nem hinni benne. Utobbit képviselő személyeket ezúton is arra kérném, ne adjon tanácsokat, ne akarja megmondani a „frankó”-t, vagyis ne rontson a pánikbeteg ember amúgy sem rózsás helyzetén.
Van segítség!
A súlyos szorongással és pánikrohamokkal küzdő embereknek a pszichiáterek általában gyógyszer szedését javasolják. Ez valódi segítség lehet, csak közben azt ne felejtsük el, hogy jó lenne gyógyszerek nélkül is megküzdeni a rohamokkal/szorongással. A bogyók a tünetek enyhítésében segítenek, lassítják a pulzust, nyugtatnak, oldják a szorongást stb.
Első lépésként azt javaslom, keressük fel az orvosunkat (háziorvos), kérjünk szervi kivizsgálást (pl. vérkép, szívultrahang). A tünetek alapján az orvos segít azonosítani, milyen vizsgálatokra van szükség. Ki kell zárni a szervi problémákat. Ez azért fontos, mert az orvosnak el fogjuk hinni (jobban, mint önmagunknak), hogy nincs testi bajunk/betegségünk. Az agyunk eltárolja az információt, aminek hasznát vesszük majd a pánik ellen folytatott harcban.
Hosszú távon megoldást jelenthet a kognitív viselkedésterápia, aminek hatása tartós.
A legfontosabb: hidd el, hogy sikerülni fog! A Te tested, te irányítod.